Elnézést kérek azoktól, akik a korábban tárgyalt bénázásom miatt nem tudták, hogy mit nézzenek a hétvégén. Kárpótlásul itt a vadonatúj csomag. Egészen csütörtökig szól, amikor is majd jön ugye a következő.

Hétfő

Mindjárt itt van a Moszkva tér*. Többször, több helyen nyilatkoztam már róla, szerény véleményem szerint a második legjobb magyar film. Akinek van kedve nosztalgiázni, újra rendszert váltani, vagy söröket kortyolgatni az érettségi után, az mindenképp váltson kilenc órakor a Filmmúzeumra. A Viharsziget után még jobban megkedveltem Mr. DiCapriót, így nem vagyok rest javasolni a Véres Gyémántot, ami arról szól, hogy sokan üldöznek egy követ, ami értékes. Persze ennyire azért nem bagatell film, sőt... Tessék róla megbizonyosodni, negyed tíztől adja a Cool. Vannak emberek, akik busszal szeretnek munkába járni, vannak akik gyalog, némelyek rollerrel, talán autóval. Philippe Petit madzagon szeret közlekedni. Az ember a magasban (21:00 Duna) például arról szól, hogy miként sétált át a megboldogult World Trade Center egyik tornyából a másikba. Reggel tízkor pedig, feltéve ha nem vagyunk egyetemen, ott a Sose halunk meg, abból az időből, amikor még szerethető volt Koltai Róbert. Filmmúzeum természetesen.

Kedd:

Heti Chaplin: A diktátor. 21 órakor kezd bele a Filmmúzeum. Nem felhőtlenül könnyű lélekkel ajánlom, ahogy a Herceg haladékát sem, ami ugyanekkor kezdődik a Dunán. A sztori még érdekes is, miszerint egy hölgyet lelőnek az utcán, de szerencsére megjelenik, egy befolyásos úriember és közli, ha talál valakit maga helyett, aki szívesen meghalna, akkor vigye kánya, élhet tovább. A baj az, hogy amelyik magyar filmről nem hall az ember, az jó eséllyel fogyaszthatatlanul rossz, de éppen mivel nem tudok róla semmit, én megtekintem. Úgy látszik ma csak ilyen félig javasolható termékeket kínál a műsorújság, mert a sorba hibátlanul illeszkedik a Kelj fel komám, ne aludjál! Nem biztos, hogy kettő előtt öt perccel kezdem el Jancsót szeretni, de talán igen. Ha így van, akkor okvetlenül a TV2-re kapcsolok.

Szerda:

Bulgakov egy cifrább regénye arról szól, hogy egy Kutyaszívet ültetnek egy emberbe. A dőlt betű jelöli a címét, annak az orosz filmnek, ami e könyv alapján készült. Nyolctól van a Dunán. Folytatva a hétfőn a Moszkva térrel elkezdett nosztalgiás vonalat ideírom, hogy lesz a Balatoni retró. Az első rész éppen ma, fél tizenegykor az m1-en. Szóval, ha hidegnek találják az időt egy hekkhez és fröccshöz a Balaton parton, akkor uccu neki és máris jobb kedvünk lesz. Holnap körülbelül, ugyanitt, ugyanekkor lesz a második rész. Tizenegykor kezdődik a Dunán a London retró, amely csalóka címe ellenére a kilencvenes években játszódik és egy doku arról, hogy merre is tart(ott akkor) a brit főváros. Ha valami miatt nem tudunk aludni hajnalban, kapcsoljuk be az MGM-et, és ha történetesen háromnegyed négy már elmúlt, akkor beleásíthatunk az Óriás árnyékába, ami Izraelért vívott függetlenségi háborúról szól.

Csütörtökön persze megint nem tudom komolyan venni magam, ahogy film+2-t sem, mert négy nap alatt harmadszor mutatja meg a Troll és a kisfiú című történtet. Most épp 22 óra után pár perccel kezdi el. A nap produkciója, azonban még ilyen vetélytárs mellett is a Foxy Brown (MGM, 23:35). Igazi blaxploitation, fajtája legjobbja, egyenesen a hetvenes évek közepéről. Annyira erős, hogy a B-filmek igazi szerelmese, Tarantino még egy filmet is csinált, amivel tiszteletét fejezi ki neki. Ráadásul a két film közös a főszereplője, Pam Grier.

*A Moszkva térről értekeztem már egy mákszemnyivel hosszabban is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.